Puukkojunkkari

A történet onnan kezdődik, hogy az egyik bűntársam kék rokkát vásárolt Finnországból. Nem állatot, termelőeszközt.

Az eszköz  beszerzése jelentős bonyodalmakkal járt, kezdve onnan,  hogy az eladó nagyon vidéken élt és csak finnül beszélt. Hogy hogy került fel a rokka az Ebayre, az önmagában is kérdés, tekintve, hogy az öregúr csak a postában hitt, és csak belföldre volt hajlandó feladni.

A hosszadalmas, idegőrlő és több tolmács bevonásával zajló egyeztetések során arra a meglepő tényre derült fény, hogy a bácsi az egyik leghíresebb finn martalóc leszármazottja, és a rokka is Antti Isotalo hagyatékából származik.

Merengjünk el egy percre azon a mentális képen, amelyen a baltaarcú ember látható, amint körülbelül félidőben aközött, hogy felmentik Matti Tönkä leszúrásának vádja alól (ám elítélik az ok nélküli késviselésért, ha már nem szúrta le), illetve hogy 38 korbácsütésre és valami azonosítatlan templomi büntetésre (a jelek kalodába zárásra utalnak) ítélik zsebtolvajlásért, finn parasztbarokk kék rokkára alkuszik a rokkakészítővel.

Az 1860-as években járunk, Pohjanmaa-ban. Azokat az éveket úgy emlegetik, hogy a Késelők Kora. Finnországnak ezen a pici részén (és csak itt) elképesztő bűnözési hullám zajlott 1790 után. Durván a következő száz évben nagyjából kétezer embert szúrtak le, és egyéb bűntényekből sem volt hiány. Az okok között említik a helyi rendfenntartó erők pipogyaságát, a népviselet részét képező kés állandó hordását, a helyiek törvényekhez való unortodox hozzáállását, illetve azt a tényt, hogy lévén ez egy elszigetelt terület,  a népek az utolsó cseppig maguk itták meg az általuk készített pálinkát.

Antti Isotalo ezen a környéken élte le mind a nyolcvan évét, közben háromszor házasodott és ha jók a forrásaim, összesen 11 gyereket nemzett.  Hogy mennyit font, arról nem szólnak a források.

A finn kést (puukko) hagyományosan a viselője tenyeréhez méretezik, ilyet ajándékba kapni a legnagyobb tisztelet jele. 

Szerelős

Bizonyos erősebb, mint okos ausztrálok miatt eléggé Ford Fairlane-es hangulatba kerültem szombaton, úgyhogy gondoltam, csinálok valami sikerélményeset.  Ezért most összefoglalom nektek, mire kell figyelni, ha csaptelepet szeretnétek cserélni a konyhai mosogatón.

Kellékek:

– lavór
– kispárna
– snitzer

A munka menete:

Elzárod a sarokszelepeket. Beteszed a lavórt. Lecsavarod a két vízcsövet. Kiveszed a lavórt. Befekszel hanyatt a konyhaszekrénybe. Káromkodsz, elmégy a kispárnáért. Berakod a derekad alá, az éles peremre. Visszaheversz. Letörölsz az arcodról némi rozsdás vizet, közben a homlokodra esik a rosszul megszorított villáskulcs. Lekínlódod a kihúzható mosogatófejhez vezető extra csövet. Szembesülsz a megközelíthetetlen helyen lévő lehetetlen csavarral. Végigtelefonálod a falut, míg végül csodával határos módon a közvetlen szomszédodnál találsz tizenkettes pipakulcsot. Leszeded a régi csapot. Rájössz, hogy aki eredetileg felrakta, annak nem volt lyukkivágó szerszáma.  

Káromkodsz. Elmégy a szilikonos genyáért. Felülről óvatosan rögzíted a kerek talpat. Visszafekszel. Aulról két csepp szilikonnal vigyázva felragasztod a tömítést, aminek nem kellene elmozdulnia. Nagyon-nagyon vigyázva felülről ledugod az új csap csöveit. Visszafekszel nőgyógyász-pozícióba. Fent feldől az orrnehéz csaptelep, a ragasztós tömítés a hajadra esik*. (Ismétlés négyszer.) Felcsavarod az új rögzítőcsavart a kifejezetten ebből a célból kapott ikeás szerszámmal, és ismét megállapítod, hogy ott nagyon tudnak valamit.

Összeszereled a kihúzható zuhanyfej csövét. Visszakötöd a vízcsöveket. Megnyitod a sarokszelepet, nyomáspróbázol. Szeretettel gondolsz arra a valaha volt személyre, aki a hideg víz csövét jelölte piros szigetelőszalaggal. Szétcsavarod. Ja nem, előbb elzárod a sarokszelepet megint. Felmosol. Szétszeded. Visszakötöd, immár jól.

Bontasz egy sört.

* Ugye hogy elfelejtetted megkérdezni, mire kell a snitzer? Na az hozza ki a szilikonos genyát a hajból

Isten azokat teszi próbára, akiket szeret

Szeretném egyértelműen közölni az Úrral, hogy érzelmeink nem kölcsönösek és a magam részéről tudnék élvezni némi nyugalmat.

Remélem, ti is kellemesen államalapítottatok

Biztos ‘gusztushúsz tehet róla. Én nem szoktam hőgutát kapni.

A Felcsúton vasárnap délelőtt sohanemlétezett műnépviseletben mászkáló gyerekeket talán értettem. Az Alcsútdobozon, a poros verőfényben elhagyatottan imitt-amott üldögélő próbababa-csoportokat már egy kicsit kevésbé. De a Vértesacsa felől a háromszámjegyű úton, a napraforgótábla szélén gyalogló, két, teljes harci díszbe öltözött bohócot magyarázza meg valaki.  (Kedvesen integettek a lufikutyákkal.)

Dekód

Akárhányszor hallom azt a (világon szinte mindenkinek tulajdonított) mondást, hogy “aki fiatalon nem liberális, annak nincs szíve, és aki öregen nem konzervatív, annak nincs esze”, mindig elcsodálkozom rajta, hogy ezt ki találhatta ki és ugyan mi a ziznyákos henendát akart  vele mondani.

Egyrészt boncolgassuk egy kicsit, mit is tartalmaz a fenti bölcsesség:
1) szívre hallgatni = liberális eredményt ad; észre hallgatni = konzervatív eredményt ad
2) aki fiatal,  annál pozitívan értékelt (javasolt) a szívre hallgatás, aki öreg, annál az észre hallgatás
3) az ész mégiscsak magasabb rendű, mint a szív, szerencsére, mert a konzervatív gondolkodás is magasabb rendű, mint a liberális … őőő … érzelem

Nyilván a 3. pontból következik, hogy ezt a dumát csak idős konzervatívtól hallani. Aki ezek szerint volt valaha fiatal liberális. És aki – megkockáztatom – ezt már kicsit bánja. És aki úgy érzi, ő már abba a korba ért, amikor az ész szava már hangosabb, mint a szívé.

Mondani meg a finom (hát persze) csesztetés szándékával szokták. Másra ugyanis nem jó.
Ha tehát a fenti mondat bárhol elhangzik, akkor körülötte két embert találsz, akik közül az egyik azt gondolja magában: “hülye vagy te, édes gyermekem, de elnézem neked”, míg a másik azt gondolja, hogy “azért remélem, ennyire sose leszek öreg”.

Konténerdinamika

A hétvégén egy közelmúltbeli sajnálatos gyászeset következményeként lomtalanítani segítettem egy balatoni nyaralóban.(*)

A tenyerünkbe köptünk és megraktunk egy három köbméteres konténert, de úgy, mint újságíró a sajtófogadásos büfétányért. (**)

Délelőtt tíz felé kezdtük. Délre megjelentek az első kíváncsiskodók (hangsúlyoznám, hogy egy üdülőfaluban járunk, ahol szinte senki nem lakik helyben). Délután háromra komoly élet zajlott a konténer körül, a leghatékonyabb leletmentést egy németajkú kedves úr végezte, aki a furgonjával érkezett néhány kisszekrényért. Ennek mi természetesen örültünk, hiszen minden kicsit lyukas slag és tökéletes állapotú ’72-es retróváza helyett újabb tárgyak fértek be.

Itt jegyezném meg közbevetőleg, hogy a rakodósportot remekül kiegészíti az izotóniás léböjtkúra (sör+dinnye), és biztosan nem fogsz leállni odakint alibiből dolgokat rendezgetni.

Az ígéretesen csökkenő kupacot látva bizakodni kezdtünk a ’63-as kék konyhaszekrény sorsát iletően is, amelynek kicipeléséhez másnapra segítség ígérkezett. A napot a nyaralós ikonosztáz*** ízléses elhelyezésével zártuk, a képeket sorban, óvatosan nekitámasztottuk a konténer oldalának. Mire visszajöttem az úszásból, addigra a két utolsót (Morcos Madonna és Nyitott Szentszív-műtét) is örökbe fogadta egy kedves kisgyermekes család, a kislány érdekében remélem, hogy nem saját használatra.

Másnap reggelre kelve izgatottan siettünk a kupachoz, felmérni a helyet. Ahol azonban szembesülnünk kellett azzal, hogy az áramlás iránya éjjel megfordult, a konyhaszekrény felhelyezése reménytelen. Úgy tűnik, a konténerek csillagfényben burjánzó organizmusok.

 

* Idősebb férfiemberek lomgyűjtési késztetésének evolúciós és pszichológiai gyökereiről majd egyszer külön értekezem.

** Gyakorlott sajtófogadók kaját adnak, széket nem, mert soha nem érne véget a rendezvény. Ebből fakadóan rutinos sajtómunkás hihetelen zsonglőrképességekkel rendelkezik. Személyes csúcstartómat egyszer láttam asztal nélkül, állva, késsel-villával enni a kezében tartott púpos kistányérból úgy, hogy a másik kezében egy pohár bort tartott. A kenyeret az öltöny zsebéből tördelte.

*** Sokféleképpen lehet gyorsan felébredni. De amikor egy végre hűvös hajnalon a szúnyogcsípéseidet vakarva, égett bőrödre tekintettel óvatosan megfordulsz az ágyban és megérzed magadon hét, a naiv festészet és a kályhaaranyozás legszebb népi hagyományait ötvöző szentkép vádló tekintetét, akkor garantáltan kimegy az álom a szemedből.