Másképpságok

Érdekes apróságok különösebb rendszerezés nélkül:

•  Tokióban elég sokan hordanak hosszában és széltében is 1-5 számmal nagyobb cipőt, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag papucsként klaffognak benne. Egészen vicces látvány: a lányok egy emelt sarkú cipőben, amelyben hátul, jobbra és balra is van még rajtuk kívül három centi hely, konkrét Törpillának néznek ki.
•  A Ginzán (turbóandrássyút, a száz épületre vetített legtöbb Luis Vuitton és Dior-üzlettel) vannak még nyilvános utcai telefonok. És láttam is embert telefonálni.
• A sarki közértünkben a nagy kosarak mellett vannak pici színesek bekészítve a gyerekeknek.
• A frissen újraaszfaltozott mellékutcán gyönyörűen látszik, hogy az új útburkolati jeleket nem csak úgy odafújják sablonnal, hanem előtte precízen, körzővel-vonalzóval kiszerkesztik.

  

• Megkérdeztem, az álarcmánia nem arról szól, hogy “náthás vagyok, nem akarok rád prüszkölni”, sem nem arról, hogy “aggódom, nehogy rám prüszköljenek”, hanem “haggyá’ békén, ne nézz rám, nem vagyok itt”.
• Az esténként kitelepülő utcai illegáltenyérjósoknak házi gyártású lampionja van, a szöveg megfejtés alatt.
• Szemben azzal a magyar alapvetéssel, hogy a kutyáknak szőre van, tehát nem fáznak (nem igaz, az evolúció a fagyállósághoz a farkas szőrét tervezte), itt az az alapvetés, hogy a kutyákat öltöztetni KELL. Itt sokkal ritkább a ruhátlan kutya, mint otthon a felöltöztetett. (Update: ma láttam egy bernáthegyit, az ruhátlan volt.)
• A kedvenc szállítmányozó vállalkozásom kisteherautóin a cég logója egy szájában kismacskát cipelő nagymacska.