Csak egy kád víz

Japánban az ember oda-vissza ugrál két állapot között: az egyik, amikor azt látod, hogy ez az érthetelenül beszélő és viselkedő ország közelebbről nézve hajszálpontosan ugyanolyan emberekből áll, mint akik a Kökin vagy a Móriczon jönnek szembe. A másik, amikor rájössz, hogy mégiscsak egy másik bolygóról származhatnak. Egy nagyon távoli bolygóról.

Mindkét érzést imádom; a(z egyedül) hazafelé igyekvő nyolcéveseket, akik azt játsszák, hogy csak a zebra fehér csíkjaira szabad lépni, meg a meglepően másképp működő tök hétköznapi tárgyakat is.

Nézzük meg például a fürdőszobát:

A japán lakások közmondásosan kicsik, ezért sok fürdőszoba előre gyártott, nagyon helytakarékos és könnyen cserélhető műanyag panelekből van összelegózva. A miénk így néz ki az egyik irányból:

… és így a másikból:

Figyeljük meg az egybeműanyag falat, tükröt, kádat, ajtót. Ezt így árulják, készletben. Más lakásokban, kisebb verzióban a kád oldalába van bépítve a vécékefe tartója, vagy akár úgy ülsz a klotyón, hogy a lábad részben a csap alatt van. Ez itt azonban egy tágas, úri fürdőszoba a kábé egyhatvanas szélességével és egyharmincas hosszúságával; külön kuckóban lakik a csap az ajtón kívül, és önálló helyiség a WC.
Figyeljük meg, hogy a padló meg van emelve egy kicsit, a kád egy sekély “tálcában” ül. A lefolyón át leengedett víz ebbe a tálcába folyik, mint ahogy a kádon kívül végzett zuhanyozás vize is. Az első képen látható padlórács alatt egy tésztaszűrő méretű rácsos műanyag tálféleség ül egy lyukban, abból kell néha kiszedni a hajat, minden más pedig zuhannyal tisztán tartható.

Fogadjunk, hogy a magad barbár módján te is úgy kezdenél neki a fürdésnek, hogy megnyitod a csapot. A kezeddel. Kicsit talán finnyognál is a tekerős csapon.

Teljesen helytelen megközelítés. Erre való ugyanis a vezérlőpanel.

Erről napnál is világosabban, egyetlen pillantással leolvasható, hogy a vezérlés most nálunk van (nem a konyhai vezérlőpanelen), hogy a zuhanyból negyvenfokos víz fog folyni, illetve hogy ha a kád töltésére utasítást adsz, százhúsz liter 43 fokos vizet fogsz kapni.

Így:

Amikor megtelt a kád, akkor természetesen újra szól (a konyhában is), hogy méltóztassál isteni fényben ragyogó testeddel a  megtisztulás útjára lépni. Ja, és keringeti meg melegen tartja.

Elég gyakran ostoroztatik

Mint az az itt egybegyűltek számára már talán kiderülhetett, középső nevem a Kíváncsiság.

Gyakran teszek fel olyan kérdéseket, amelyektől ismerőseim összenéznek a hátam mögött, majd égnek emelik a tekintetüket. Mivel az égnek emelt tekinteteket jobban viselem, mint a hátsó felemre tapadókat, jól is van ez így.

Most például az történt, hogy Horvátországban jártam. Ahol – úgy tűnik – rajtam kívül mindenki járt már, az idegenvezetést  tehát mellőzném. De érdekességeket azért találtam.

Először is az egyik kikötőben láttam egy nagyon érdekes hajót. Még az is lehet, hogy pont ez a példány volt:

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Falkuša

Ha jól megnézed, a mostani vitorláshajóktól eltérően az árboc nem a vitorlát tartja, hanem egy rudat, amin a vitorla van. Azt még teljesen jól el tudtam képzelni, hogy ha a vásznat kitekerjük, akkor egy szép, öblös háromszög lesz belőle, ami remekül megfogja a szelet. A nagyjából balról jobbra fújó szelet. De mi van, ha az időjárás jobbról érkezik? A kérdés nem hagyott nyugodni.
Azt viszonylag hamar megtaláltam, hogy ezt a vitorlatípust latin vitorlának hívják; hogy ez angolul “lateen”-nek íródik, az kicsit több időbe került. Viszont innen már könnyen meglett, hogy a három legelterjedtebb vitorlarögzítési iskola a Balatonról is ismert Marconi- vagy Bermuda-vitorlázat, a félutas gaff-vitorlázat, illetve a már említett latin-vitorlázat.  (Errol Flynn hajóját érdemes megcsodálni a gaffnál.)
Na akkor hogy is kell irányt váltani latin vitorlával? Nagyon, nagyon gyorsan!

Mondjuk 2:30-nál, remek mókának tűnik:

Nna. Egy rejtélyen túl vagyunk.

Volt aztán az a másik nap, amikor a kikötőbe beállva megláttuk azt a remek kis öblöt, és persze muszáj volt a kecskeösvényen odamászni fürödni. Eközben akadtam rá egy érdekes gyümölcsre. Alacsony fa, cseresznyeméretű, tüskés-rücskös, sárgáspiros bogyókkal. Édes bogyókkal, márpedig Európában nem tudok jó ízű mérgező növényről. (Gombával azért nem próbálnám ki az experimentális botanikát.) Az íze nagyjából a tűztövis érett bogyójára hasonlít, a külseje a licsiére, a szerkezete leginkább semmire, amit ismerek. Mi lehet ez?

(Bocsánat a képért, a rabló urak a fényképezőgépemet is megdurrantották.)

Ez jó két órámba került.

Jobb képek

A növény latin neve Arbus unedo, tényleg ehető, és magyarul nincs igazán jó neve, az egyik dolog, amit szamócafának hívnak. Örökzöld, és ha kigyökerezik, adok belőle neked is.